2024.05.03-04. Funkcionális Fitnesz Európa Bajnokság 4. hely – Tarbes, Franciaország
Mivel az itthoni kvalifikáló versenyen én nyertem, éltem a lehetőséggel, hogy részt vegyek a Tarbes-ban megrendezett Európa Bajnokságon, annak ellenére, hogy ekkor a vállam már hosszú ideje rossz állapotban volt egy fél éve húzódó sérülés miatt. Úgy éreztem, hogy ezt a versenyt még be tudom vállalni a rehabilitáció megkezdése előtt. Közvetve sajnos valamelyest akadályozott, mert edzésen már sokszor nem tudtam tovább ignorálni a fájdalmat, emiatt több gyakorlatot nem tudtam végrehajtani, így az EB-re sem tudtam úgy felkészülni, ahogy más esetben tettem volna. Versenyzés közben viszont nem éreztem a fájdalmat.
Féltem, hogy a temérdek teendőm mellett (teljes állás, sok edzés, egyetemi képzés, magánélet, etc) nem tudom vállalni azt, hogy megszervezzem az utazást, abban egyeztünk meg, hogy a Szövetség részben támogat anyagilag, emellett pedig mindent leszervez, beleértve a szállást, autóbérlést, és az utazást. Végül sajnos a repülőutat leszámítva minden szervezés ránk maradt, de így is lett szép szállásunk és autónk. Igazán a hazaút tépázott meg, ugyanis kora reggel indult az első gép, majd egy másik városban 8 órás átszállással tengődtünk egy ébren töltött éjszaka és 12 wod után, ami sajnos nagyon megviselt. A jövőben az utazás szervezése során érdemes számolni a verseny utáni fáradtsággal és az emberi tényezőkkel.
A versenyhelyszín impozáns volt, nagy csarnok, sok pályával. A verseny során az első és a második nap is 6-6 wodot csinálnak meg a versenyzők két órán belül, de a második nap csak a továbbjutó 7 versenyző van már játékban. Az első nap tehát a továbbjutás volt a célom.
Az állóképességi feladatok nem szoktak gondot okozni, így az volt a prekoncepcióm, hogy ebben a tesztben az elsők között érek be, hogy az erő tesztem várhatóan rossz helyezését kompenzáljam (amire valóban szükség volt). Azonban minden igyekezetemmel együtt is csak az ötödik helyet sikerült megszereznem. Ekkor tudatosult bennem, hogy jóval erősebb a mezőny, mint amire a tavalyi EB alapján számítottam.
A harmadik tesztben a gyűrű nagyon magasan volt, és minden más eszköz híján egy segítőt kellett kérni a feljutáshoz. Nem volt más velünk, Andrist kellett megkérnem, aki viszont utánam versenyzett, ezért rengeteg norepet csináltam azzal, hogy megpróbáltam összekötni a nem összekötendő ismétléseket, hogy minél kevesebbszer kelljen felraknia. Ez után a performansz után biztos voltam benne, hogy nem jutok tovább. Éreztem is, hogy kezdek megtörni, a feladás gondolata kúszott be a fejembe, de megfogadtam magamnak, hogy végig fogom küzdeni a versenyt. A második felére összeszedtem magam, jól is ment, elöl voltam az eredményeimmel.
Az ötödik, kevert teszt során nálunk is leharcolt volt a társaság. Végignéztem, hogy Mirjam Von Rohr, aki idén megnyerte az opent, sétálgatott ingafutás gyanánt, leült pihenni chest to bar közben. Azt hiszem kb ugyanannyi ismétlést csináltunk, én nem álltam meg, inkább lassabban haladtam. Az utolsó tesztre büszke vagyok, ott másodiknak jöttem be, kiadtam mindent, de csak magamnak, hiszen még mindig biztos voltam a vesztemben. Miután lenyugodtam, utána láttam csak, hogy az ötödik helyen továbbjutottam.
Másnap borzasztó nehezen szedtem össze magam, de senki nem tűnt frissnek. Azt gondoltam, megint tévesen, hogy az állóképesség tesztben jobb leszek, mert az ingafutás számomra kedvezőbb, hiszen kisebb és mozgékonyabb vagyok. Nem így volt, a biciklivel túl nagy előnyre tettek szert az ellenfeleim, amit nem tudtam behozni. Ezt követően a súlyemelés magamhoz képest bár jól sikerült, két lányt leszámítva 80 felett csinálta mindenki a szakítás komplexet. A többi feladat viszont az ötödik tesztig nekem kedvezett, gimnasztika, illetve kitartás kellett, így 2. 3. 4. helyeket sikerült szereznem. Az utolsó, sprint jellegű teszt 30 thruster-rel kezdődött 35 kilós rúddal. Bár gondoltam, hogy egybe fogják csinálni, és magamnak sem kínáltam fel opcióként a bontást, nagyon nehéz pillanatokat töltöttem ott el, ezt soha nem fogom elfelejteni.
Összesítésben 4. lettem, aminek nagyon örültem, mert úgy érzem, megküzdöttem érte. A kétórás formátum egyik legnehezebb tényezője számomra, hogy se testileg, se mentálisan nincs idő regenerálódni a 6 wod között, ezért büszke vagyok magamra, hogy most mégis sikerült fejben mindig összekapnom magam, egy-egy rosszabbul sikerült teszt után. Így utólag hatalmas élményként és jó emlékként tartom számon, megint rengeteget tanultam. Köszönöm a Neffisz-nek a támogatást, és hogy lehetővé tette számomra a részvételt.
Simon Réka