Baksza Ádám – Nemzeti Bajnokság 2023 beszámoló

Előzmények, felkészülés:

A 2022-es évi arubai masters VB után 4 hét teljes pihenőt tartottam, hogy az egész évi edzésmunkát kipihenjem. Karácsony hetében kezdtem meg újra az edzést, alacsony intenzitással, főként általános erősítő és ügyességi feladatokra fókuszálva. Levonva a tapasztalatot a világbajnokság tesztjein elért helyezéseimből, még mindig azt láttam, hogy a szabad testsúlyos és ügyességi feladatokban jóval gyengébben teljesítek, mint a többiben. Ezt figyelembe véve ezekre helyeztem a hangsúlyt, ami sajnos azt is előre vetítette, hogy a max erőm tovább fog csökkenni majd. Így kezdtem meg az alapozásomat, amit a terveim szerint egészen március végéig csináltam is. A maradék 3 hónapban ideálisan felkészültem volna az eredetileg júliusra tervezett versenyre (Zalaegerszeg). Ezt a tervet gyorsan keresztbe húzta az a hír, amit március végén tudtunk meg: az év (számomra) egyik legfontosabb versenye május közepén, mindössze másfél hónap múlva lesz. Így maradt 7 hetem arra, hogy elkezdjem a muscle-upokat, a nagy súlyos súlyemeléseket, kötélmászást, és minden más olyan feladat gyakorlását, amit télen a garázsomban nem tudok végrehajtani. Nem örültem ennek a hírnek, és most is azt gondolom, hogy szervezési szempontból nem kellően profi így megvariálni egy verseny időpontját, pláne, ha annak a tétje igen komoly. A verseny előtti utolsó 7 hétben már kizárólag az IF3 kategóriák szerinti feladatokat gyakoroltam. Összességében azt gondolom, egészen jól sikerült felkészülnöm végül, de a súlyemelésre nagyon kevés időt tudtam fordítani, ezért abban jóval elmaradtam a korábbi képességeimtől. Kompenzálta viszont ezt az állóképességem fejlődése és a szabad testsúlyos gyakorlatokban jobb kitartásom.

A verseny helyszíne, szervezés:

Egy új debreceni helyszínen került megrendezésre a verseny, ami mind kültéren, mind beltéren kellemes meglepetés volt. A kültéri futópálya helyszín nálam 5*, a szép környezetével, izgalmas fel-le futásokkal és a profi minőségű rekortánnal. Mivel az össz résztvevői létszám nem volt magas, a kis tornaterem abszolút alkalmas volt a verseny lebonyolítására, az 5 főre kialakítottküzdőterével. A formáció is mondhatni új volt, hiszen csak egy „open” kategória volt, sem korosztály, sem nehézségi szint alapján nem volt szeparálva a mezőny. Talán ez tekinthető a leginkább logikus szervezési formának a nemzeti bajnoksághoz.

A verseny előtti 1-2 hétben minden felkészüléshez szükséges információt megfelelő formában megkaptunk, így kétségek nélkülutazhatott mindenki Debrecenbe. Meglepő, de még szállási javaslatot is adott a szövetség, szóval igazán sok mindenre gondoltak a szervezők. Igazán alapos volt a verseny előkészülete, talán még egy dologgal lehetett volna ezen tökéletesíteni, ha a sok információt egy dokumentumba szedik össze a szervezők és úgy juttatják el a sportolók felé. Most több különböző fórumról (FB,két Messenger csoport beszélgetés, google doc, stb…) kellett összecsipegetni a dolgokat.

A nevezés folyamata és a nevezési díj korrekt volt, pláne a díjazás függvényében! Azt gondolom, igen előkelő mértékű jutalmazástsikerült a versenyre összehozni, köszönhetően a támogatóknak. Talán az eddigi legnagyobb értékű csomag állt össze a magyar versenyek tekintetében. A tárgynyeremények valódi értéket képviseltek, komoly ajándékok voltak! (Nem úgy mint olykor egy kulacs és egy 30g-os fehérje zacskó, „értékes tárgynyeremény” címen átadva…) Külön kiemelném a Wildanimals által felajánlott egyedi fekvenyomó padot. Ez tényleg csúcs jutalom, örök darab, életre szóló ajándék! Egy dolgot nem igazán értettem a verseny előtt,ami bár ki lett küszöbölve a versenyen, de úgy érzem meg kell jegyeznem: nem tartottam azt fairnek / egyenlőnek, hogy a női dobogósok kapnak egy súlyemelő rudat nyereményként, a férfi dobogósok pedig nem. De szerencsére ezt a ki nem mondott problémámat a férfi kategória eredményhirdetésekor átadásra kerülő medicinlabdákkal ellensúlyozták. Lehet más is furcsának érezte ezt és azért történt meg inkább? Nem tudom… De örülök annak, hogy egyformán kezeljük a résztvevőket.

A versenyzőt érő egyéb körülmények is szerintem helyén voltak: a versenyzői eligazítások megfelelően megtörténtek, volt terület, ahol pihenni lehetett, megfelelő volt a zene, lehetett igényelni ebédet is a helyszínre, és ami nagyon fontos, minden futam időbenrajtolt el! A bíráskodás szerintem rendben volt, pláne, hogy a bírók többségét már névről ismerjük is az előző éveknekköszönhetően. Jó, hogy sikerül felépíteni egy fix csapatot, akik így egyre jobban összeszokva vezetik végig a versenyeket. 

Teszt 1 – Állóképesség:

Véleményem szerint teljes mértékben jól kiírt állóképességi feladat volt az első teszt, mind felépítésben, mint időtartamban. A helyszín kiválasztása is igazán kedvező volt, ez tényleg az ideális pálya volt erre a feladatra. A nagy szintkülönbségeknek én külön örültem is, mivel én minden héten így edzek, sőt nálam még nagyobb dombok vannak, ha elindulok otthonról futni. Mindenképpen jó eredményt szerettem volna elérni ebben a tesztben, győzelmet vártam magamtól. A próbám során sikerült jól beállítani a futás tempóját, az ugrókötélnél pedig egyértelműen az unbroken végrehajtás volt a cél. Fontosnak tartottam, hogy a saját tempómbanfussak, várható volt ugyanis, hogy az első körben többen is nagy irammal kezdik majd az 1100m-t, és is így történt meg. Engem eznem foglalkoztathatott, a saját tempómat teljesítettem. Körönként lépdeltem előre, a 3. körre már az első helyen találtam magam, az első kör végi 4. helyről. A futó tempóm a körök alatt nem változott, ez az egyenletesség hozta azt, hogy sikerült az élre kerülnöm. Az utolsó körön már csak arra figyeltem, hogy a kb. 50m-es előnyöm megmaradjon, így ne legyen veszélyben a futamgyőzelmem.

Teszt 2 – Erő:

A tavalyi versenytől eltérően elmaradt a csavar az erő tesztben, most egy hagyományos komplex feladatot kellett teljesíteni. Tudtam, hogy ebben gyengébben fogok szerepelni, mert a felkészülésemben alig jutott idő nagy súlyos szakításra. Ennek megfelelően az első 6 hely egyikét tűztem ki célul magamnak a feladatra. 4 kísérlettel terveztem végrehajtani a 7 percesidőtartamot, egy biztos kezdővel, majd a végén egy kockázatosabb 4. fogással. Szerencsére jól kiadta a mozgás, minden a helyérement, teljesítettem a célul kitűzött 105kg-ot. Örültem, hogy ezzel az eredménnyel a 4. helyet szereztem meg. Vida Joci 115kg-os teljesítménye nagyon komoly eredmény, ezzel kiemelkedett a mezőnyből.

Teszt 3 – Saját testsúlyos:

Jól kombinált, sok készséget felmérő teszt volt a szabad testsúlyos, tetszett a feladatok sorrendje és a körök struktúrája is, de az idő limit kiválasztása helytelen volt. Emellé jött még egy változás, szinte közvetlenül a futam előtt, mely szerint az eredeti 14 perces időlimitet kitolták 16 percre. Így valóban teljesíthetővé vált a feladat, ennek ellenére én ezt rossz döntésnek gondolom. Az IF3 hangoztatja, hogy célja a kiszámíthatóság, az érthető versenyfeltételek megteremtése, ez a lépés azonban ennek ellentmondott. Nyilvánvalóan nem változtak emiatt a helyezések (gondolom én), de hatása volt a végrehajtása, hiszen a plusz két percnek hála, épp a feladat legnehezebb részéhez értek a versenyzők, másként kellett hát dolgozni. A verseny közben élveztem a feladatot, az edzések próbái alapján pedig pontosan tudtam hogyan és meddig szeretnék, meddig fogok eljutni. Kifejezetten örülök, hogy az összes köröm részideje kb. 5mp-es eltérésekkel ment végig, tehát rendkívül egyforma tempóval dolgoztam. A feladatok bontási taktikája is azt hiszem bevált, az összes húzó feladatot ketté szedtem, azért, hogy az utolsó kör utolsó 8 bar muscleup-ját egyben teljesíteni tudjam. Szerintem ebben a feladatban kihoztam magamból a maximumot, végül elérve a 4. helyet. Ismét beigazolódott, hogy a két szabad testsúlyos „specialistát”, Hajós Kornélt és Jászberényi Gerit ezekben a feladatokban nagyon nehéz lennelegyőzni.

Teszt 4 – Kevert:

Igazán változatos, rengeteg eszközt és mozgásformát sorakoztatott fel a kevert teszt, ám az idő limit szintén olyan volt, hogy nem lehetett befejezni. Megkockáztatom, Games szintű atléták sem tudnák! A teszt győzteseként nekem még kb. 2 perc 20 mp-re lett volna szükségem. De lehet ez volt direkt a cél a feladatkiírással, hogy mindenki végig dolgozza a 15 percet, ezt nem tudommegítélni. Nagyon trükkös volt viszont a feladat felépítése, mert a középső traktus jóval keményebb volt, mint az eleje: a dobozon átlépés és a RMU feladat nagyon sokat kivett az erőtartalékból, hiába kevesebb volt az ismétlése. Ezért én oda tartalékoltam azenergiát, valamint arra törekedtem, hogy a visszafele út legyen gyorsabb. Ahogy azt előre vártam, az evezőből a futamomban teljesen utolsónak jöttem ki, de kifejezetten jól éreztem magam az 1:53-as evezésem után. Mire eljutottunk a gyűrűre, már a 2.helyen és jó erőben voltam. Az első pillanat, amikor elhittem, hogy van esélyem nyerni, az a T2B-ok végrehajtásakor jött. Az utolsó 9 cleant nagyon gyorsan hajtottam végre, így mindössze 1 ismétléssel voltak már csak lemaradva. Egy apró WB-os hiba hozta el végül nekem a győzelmem, a 15 perces feladatban 14:50 mp-ig vezető Joci kezéből ki tudtam ragadni az első helyet és elképesztő szoros, izgalmas befutóval előtte tudtam végezni. 

Teszt 5 – Ügyességi:

Egy ötletes csavart vittek az ügyességi tesztbe: egy általam eddig soha nem látott, soha nem próbált mozdulatsort kellett teljesíteni, a kelep forgást. Érdekes volt másfél héttel a verseny előtt egy ilyen újdonságot elkezdeni gyakorolni, ráadásul csak az utolsó hétre kaptuk meg a részletes leírást, ahol kiderült az is, hogy erőből kell a mozdulatsor elejét végrehajtani. A kézenjárás és az L-sit rész nem tartogatott számomra különösebb technikai nehézséget, de a 3 gyakorlat így egymás után elég komoly próbát állított elém. Tovább fűszerezte a feladatot az L-sitre vonatkozó szabály: csak a 10mp-en felüli végrehajtás ért ismétlést. Ez igazi fordulatokat hozott a versenybe, még fontosabbá vált az erő megfelelő beosztása. A 8 perces végrehajtás passzolt a teszthez, ezt atesztet igazán jól sikerült eltalálni az ügyességi feladat programozása szempontjából. Bár a feladat előtt azt gondolom, mindenki a kelep forgás végrehajtásával volt elfoglalva, a helyezéseket végül mégis az L-sit tartás döntötte el. Meglepően magasan kellett tartani a lábakat, ami sokunknak okozott meglepetést. Többen is olyan ördögi körbe kerültek emiatt, hogy hiába tartották ki a pózt 8-9 mp-ig, az pontot nem ért, ellenben az erőt nagyon kivette. Ilyenkor egy korai következő próbálkozás végleg meg tudja pecsételni a feladatot. Ezeket látva én extra türelemmel végeztem a tartásokat. Az óvatosságom meg is térült, sikerült hiba nélkülteljesíteni a köröket. A végére itt is igen izgalmas befutó kerekedett, 1 perccel a leintés előtt Kornél, Joci és én néztünk farkasszemet a 3. kör utolsó 10 sec L-sitjével. Egyikünk sem akarta elkezdeni túl hamar, félve a bukástól. Végül, bár 2-en is befejeztük a tartást, de nekem már nem maradt elég időm 5m-t sem kézen járni, így egy második helyet sikerült elérnem a feladatban.

Teszt 6 – Teljesítmény:

Az egyetlen teszt, aminek a kiírásával elégedetlen voltam, az a teljesítmény teszt volt. Maximális teljesítmény leadást az ember rövid, maximum 2 perces (magamat nézve szerintem inkább 1 perc) időtartamban tud leadni, egy 3-4 perces feladatban már nem. Atlétikában is pl. a 3 perc körüli távokat már középtávnak hívják, a leghosszabb sprint táv is 400m, ami nők esetében is bőven 1 perc alatti. A teljesítmény teszt viszont egy sprint (kellene legyen). Ezért azt gondolom, ez a feladat egy nagyon rövid kevert tesztvolt, teljesítmény teszt álnéven. Ettől függetlenül, mint feladat, érdekes volt, látványos volt, és jó is volt végrehajtani. (Utólag végig nézve az eredményeket, azt gondolom, hasonló sorrend lett volna akkor is, ha ez egy 1-2 perces feladat, szóval a készség végeredményét nem változtatta meg.) A teszt tétje számomra hatalmas volt. 1 pont hátrányom volt az első helytől, de a több teszt győzelemmel pontegyenlőség esetén kerültem volna ki győztesnek. Így hát kaptunk egy párbajt a végére, aki nyeri ezt a feladatot (Joci & én), az nyeri a versenyt! 

Ebben a feladatban arra törekedtem, hogy végig megszakítás nélkül tudjak dolgozni, de emellett ügyelni kellett arra, hogy az első két körben az airbike-on nem szabadott mindent beleadni, különben súlyos bukásba lehet esni. Sajnos edzésen csak evezőgéppel tudtam a feladatot elpróbálni, mivel nincs más ergo gépem, a két mozgás viszont elég eltérő, így volt bennem egy kis bizonytalanság a feladat végrehajtása előtt. Keményen kezdtem a futamot, talán az egyetlen olyan feladat volt a versenyen, ahol már az elején vezettem, vagy az elsők között voltam. A thrusterek szépen és könnyen mentek (bár 1 vagy 2 norep beszaladt nem kellően kinyújtott karra), és a kötélmászás sem okozott gondot. Az utolsó körre is maradt erőm, így egy hatalmas hajrát tudtam indítani a búcsú 12 cal tekerésre. Nagyon felszabadultan, hatalmas örömmel futottam be a célba a futamomban elsőként, a feladatban összesítve másodiknak.

Összegzés:

Fej-fej melletti, kőkemény küzdelmet hozott ez a verseny számomra. Kornél és Joci fejlődésével látszik, hogy jön a következőgeneráció, és a versenyen ez igazán meg is mutatkozott. Szerencsére mostanra igen jó összhangot sikerült elérnem a 6 különböző tesztben, azt gondolom elkoptak a gyenge készségeim (bár sajnos az eddig kifejezetten erős készségek kárára). Ezt jól mutatja, a leggyengébb helyezésem is 4. volt. Ezen a versenyen ez a kiegyensúlyozottság hozta el nekem a győzelmet! Nagyszerű verseny volt, tényleg megkaptam mindent, amire csak számíthattam. Jó hangulatot, segítőkész szervezőket, baráti versenyzői közösséget, valamint élményekkel és izgalmakkal teli csatákat, remeket feladatokat végrehajtva. És ami nekem a legfontosabb, a családom előtt győzelmet érhettem el, ráadásul egy elképesztő szoros csatában Jocival (akivel együtt kezdtük a sportot Vácon, és még páros versenyen is harcoltunk később Olaszországban, 2019-ben). 

Következő lépés az EB lesz Zalaegerszegen, az új, 2 órás formátummal, felnőtt kategóriában. Nehéz magam elé reális célhelyezést kitűzni, mert a mezőnyt nem tudom előre felmérni, de az biztos, hogy fel fogok készülni keményen, és a felnőtt mezőnyben nemzetközi porondon ki fogom hozni magamból a maximumot!